Mindketten tanultak más táncokat is, de az argentin tangó őszintesége és természetessége mindkettőjüket magával ragadta.

Szinte tökéletesen kiegészítik egymást: míg Laci táncában a jazztánc, ballett, Limón és a Graham stílusok mozgásanyagait szintetizálja a több mint 20 év alatt megismert tangó technikákkal, addig Andi a Lacitól kapott tudást, érzésvilágot saját analítikus módszereivel bontja le. Összegyúrva, harmóniájukkal egyedülálló energiákat hoznak létre a parketten.

Az oktatásnak elsősorban nem a figurális része, a lépések precíz technikája foglalkoztatja őket, hanem az, hogy magához a ‘Tangó’-hoz az érzéseken, energiákon keresztül hogyan tudnak eljutni. Milyen érzés elindulni? Milyen érzés megállni? Hogyan hozom létre a kapcsolatot partneremmel, a zenével és a talajjal? Hogyan szabadítok fel energiákat és hogy összpontosítom őket? Hogyan használom a tengelyeket/ centrumokat? Hogy tanulok meg engedni? Hogyan használom a ‘közös szabadságot’?

Az első órától igyekeznek kreatívvá és improvizatívvá tenni a táncot.

Azt vallják, hogy a férfi feladata nem a vezetés és a nő feladata nem a követés. Legalábbis a szónak nem minden értelmében. Természetesen ha lecsupaszítjuk a dolgokat, mégis erről van szó, de ha feldíszítjük mindazzal, amit mi Tangónak hívunk, máris másabb képet kapunk.